A kkv szektor finanszírozási problémái
A magánszektor és közfinanszírozás teljesen eltér egymást. Egyetlen összehasonlítási pontja talán az, hogy mindkét rendszer működéséhez pénzre van szüksége.
Ha a magánszektor alatt a kis és középvállalkozásokat értjük.
A rendszerváltozás után az önfoglalkoztató kisvállalkozások számra irreálisan magas mértékeket öltött. Mégis talán elmondhatjuk, hogy a működési környezet kedvezőbb volt számukra, mint most számunkra.
Egy globalizálódott, multi és transznacionális vállalatokkal tarkított világban folyamatosan újfajta kihívásokkal kell szembenézni.
Egy vállalkozás élete nagyban függ a lakosság vásárlási kedvétől és lehetőségeitől, hiszen a kereskedelem főbb feladata a felmerült igények kiszolgálása.
A 2008-ban kiszélesedő gazdasági válság hatásai mai is tisztán érezhetőek. A túlélési stratégiák közül talán az előre menekülés bizonyult a leginkább hatásosnak, mely során szükséges volt egy átfogó reális helyzetértékelés elvégzése, majd a kiadások racionalizálására, a költségek csökkentésére.
A fegyelmezett, átlátható és hosszú távú tervek szinte mindenhol hiányoznak, így a problémát nem a tervek betartása, sokkal inkább annak teljes hiánya jelenti.
A körbe tartozások miatt néhányan képtelenek kilábalni a folyamatos adósságok világából, míg másoknak a folyamatos kintlévőség kezelés, illetve az elveszített jövedelmek hiánya okoz problémát.
Az áruvásárlás többféle módon történhet, a legtisztább mindkét fél számára a készpénzes vásárlás lenne. Több nagykereskedő próbálkozott az előre utalás bevezetésével, de ez a kisvállalkozások helyzete miatt szinten teljesen kivitelezhetetlen. Egyetlen kitörési pont az online vásárlások során elérhető bankkártyás vagy paypal fizetési rendszerek.
A készpénzes vásárlások növekedését sok vállalkozás támogatja néhány – jellemzően 1-2%-os engedménnyel- így a megvásárolt termékek azonnal a kereskedő tulajdonában kerülnek.
Az utóbbi évtizedek kedvelt fizetési módser volt a halasztott fizetés, mely jellemzően 30 napos haladékot jelentett a kiskereskedőnek. Hosszabb távú kedvezmények a nagyobb úgynevezett szezonális elővásárlás alkalmával fordult elő, amikor 90-120 napra tolódott ki a fizetés.
A válság óta ezen szokásosnak nevezhető fizetési rendszerek jelentős változásokon mentek át.
Az első szakaszban a növekvő üzemanyagköltségeket a nagykereskedelmi cégek nem tudták kigazdálkodni, ezért bevezették a vásárlási összeghez kötött szállítási költséget. Ez a továbbhárított költség növeli a kiskereskedelem terheit, így két lépést lehet tenni. Elsőként a szállítási költségeket „lenyelni” azaz tudomásul venni, hogy a jövedelmünk csökken. Második lépésként ezen költségeket átháríthatjuk a vásárlókra, egyszerűbb megoldásként növeljük a haszonkulcsot illetve tételesen visszavezetve egy adott termékre vetítve. (Gyakorlatban: nettó ár szorozva az áfával az felszorozva a haszonkulccsal, a végén hozzáadva a tételre jutó szállítási költséggel.)
A nagykereskedelmi cégek egy része megszüntette a saját gépjárművel történő kiszállítást – ezzel alkalmazottakat tudtak elbocsátani, a gépjárművel fenntartási költségei megszűntek-.
A következő csökkentési lehetőség az online nagykereskedelmi áruházak megjelenése, amivel a területi képviselők számát lehet teljesen vagy egészében megszüntetni.
A kezdeti informatikai költségek – eszközök és a szükséges programok, rendszerek felállítása utána a működési költség lényegesen kevesebb -.
Ez mindkét fél számára kényelmesebb, hiszen megszűnnek a mindennapos, rábeszélő területi képviselők. Generációnk számára már nem szükséges a személyes kommunikáció, a telefon és email tökéletesen kiváltotta a fizikai jelenlétet.
Ezek az integrált vállalatirányítási és ügyviteli rendszerek a modern kereskedelem alapjait képezi. Ezen lépések a nagykereskedelmi cégek számára költségcsökkentést is jelenthetnek, nem véletlen, hogy egyre több cég állítja át a rendszerét. Növelni tudják a helykihasználást, pontosabban, kevesebb hibával működtethetőek a raktárak.
Elmondhatjuk, hogy a gazdasági válságnak nemcsak negatív hatásai vannak a kereskedelemre, sőt ellenkezőleg talán pont ez a válság hatására javultak a gazdaság rendszerek.
Sok kiskereskedelmi egység –köztük mi is- még mindig csak a készpénzes fizetés lehetőségét fogadják el a vásárlóktól. Bár a médiában folyamatosan reklámozzák a bankkártyás fizetés, ennek nagyarányú terjedését maguk a bankok akadályozzák meg.
A készpénzes fizetésnél a kereskedőnek gyakorlatilag semmiféle költsége nem jelentkezik, maximum a tároláshoz szükséges pénzkazetták, széfek egyszeri vásárlása. Ezzel szemben a bankkártyás fizetésnek számos buktatója van. Az első, hogy optimálisabb ha az adott terminál kihelyező banknál vezetett számlája van a vállalkozásnak, ezzel csökkenti az átfutási időt illetve a számlavezetési díj is olcsóbb egy számlának, mint kettőnek.
Jellemző, hogy bizonyos pénzforgalom alatt a bank a kereskedőre ráterhel havi fenntartási költséget. A kereskedelem kiszámíthatatlansága miatt ezért egy gyengébb hónapban plusz költséget jelenthet ez a tétel is.
Valamilyen okból kifolyólag a bankkártyával történő fizetéskor az összeg nem jelenik meg azonnal az eladó számláján, általában egy-két napos „átfutási” idő van.
A háztartások csökkenő vásárlási kedvét megérzik a vállalkozások. Tehát a vállalkozások jövedelme erőteljesen függ a háztartásoktól.
A gazdasági fellendülés még várat magára.
A rendszer elérte a fordulópontját, a hitelfelvétel helyett át kellett lépnünk a hitel visszafizetés szakaszába. A józanul gondolkodó magánszektor megpróbál a hitelállománytól megszabadulni, kiszabadulni a körbetartozás ördögi körétől.
Az adósságleépítés azonban nem szabad, hogy együtt járjon a készletek leépítésével, a költségoldali csökkentés a működési költségekben elérhetően kell megvalósulva.
Az új költségkímélő beruházások finanszírozása a legkedvezőbben saját forrásból valósítható meg, illetve pályázati forrásból szerzett részösszegekkel. (Általánosságban a pályázatok nem adnak 100%os arányt.)
A beruházások akkor a legkedvezőbbek, ha olyan korszerűsítésbe fektetünk be melyekkel csökkenteni tudjuk az állandó költségeinket.
Kedvelt beruházási terület az energetikai korszerűsítés és az alternatív energiák szélesebb körben történő használata.
A gazdasági szigor, a költségvetés folyamatos ellenőrzése és korrigálása. Egyensúlyba kell hozni a kiadásokat és a bevételeket, mivel az államoktól eltérően a túlzott hitelezés nem egészséges egy vállalkozónak.
A kiszámíthatóság hiánya csökkenti a hosszú távú tervezés lehetőségét, amit feltehetően sokan mostanában kezdenek el megtanulni.
Szelektálást kell végeznünk a kiadások közt, a tercier szektorban elkötött tételeink közt számos olyannal találkozhattunk, amelyre egyáltalán vagy csak részlegesen van szükségünk.