A kockázatkezelés lehetőségei a kkv szektorban

2013.03.22 14:33

 

 

A rendszerváltás során megszűnő állami vállalatokból kikerült dolgozók tömegével lettek munkanélküliek, majd nagy részben kényszervállalkozóvá, önfoglalkoztató váltak.

Az 1990-es években a multinacionális vállalatokra helyezték a hangsúlyt, őket tekintették a gazdaság hajtóerejének, míg a kisvállalkozások mostohagyerekeknek számítottak.

Itthon nem nőttek ki az amerikaihoz hasonló kisvállalkozásból lett óriásvállalatok, mint például a Google vagy az Amazon, mégis a versenyszférában dolgozók többségét a kkv-k foglalkoztatják. Elmondhatjuk, hogy a szektor versenyképessége, működési helyzete kihat a magyar gazdaság teljesítőképességére.

A szektor mikro, kis és közepes vállalkozásokból áll, mely fogalmakat meghatározhatjuk például a foglalkoztatottak létszáma vagy az árbevétel alapján. [1] A vállalkozások kétharmada egyéni, míg egyharmada társas vállalkozás, alacsony tőkeigényű tevékenységeket folytatnak. Teljesítményük az EU alapító országaihoz képest kisebb, hatalmas lemaradást kell pótolniuk mind a finanszírozás, mind az információs technológiák, és a menedzsment tekintetében.

Sajnálatos módon a fejlesztésre fordított források mértéke rendkívül alacsony, a támogatási rendszerben előírt feltételeknek a vállalkozások többsége nem tud megfelelni.

Az élőmunkára rót adó és járulékterhek magasak, a szabályozások többsége átláthatatlanul bonyolult és évről évre változik.

Az elmúlt húsz évben nem sikerült a magyarországi vállalkozói réteg megteremtése.

A vállalkozások célja a hosszú távú, hatékony működés, mellyel garantálhatják saját és családjuk megélhetési forrását.

Mindenkinek ismernie kell hatáskörét, jogosultságát, mely különösen nehéz, hiszen a legtöbb esetben nincsenek szigorúan vett feladatok, nagy a személyes érintettség, az érzelmi kötődés.

A nagyvállalatoknál megszokott felelős vállalatirányítás szerves részeként működő kockázatkezelésnek jórészt nyoma sincs.

A kockázatkezelés első feladata a minket körülvevő veszélyforrások megismerése. Fel kell mérnünk saját helyzetünket, tisztában kell lennünk azzal, hogy az adott kockázat hogyan hat ránk, a problémákkal nem a megtörténtük pillanatában kell foglalkoznunk, hanem megfelelő terveket kell kidolgoznunk a váratlan helyzetek feldolgozására.[2]

Szembe kell nézni piaci kockázatokkal, működési kockázatokkal, likviditási kockázatokkal, hitel kockázatokkal.

A különböző típusú kockázatokat be kell sorolnunk, hiszen az azonnal könnyen megoldható ad- hoc jellegű problémáktól a hosszú távra kiható, komoly ráfordítással járó helyzetekre is fel kell készülnünk.

Mivel minden tevékenységi körnek megvannak a rá jellemző kockázati forrásai - olyan veszélyek és veszteségek, amelyek anyagi, erkölcsi és egyéb negatív hatással vannak a vállalat életére – meg kell ismerkednünk saját környezetünkkel. Az utcával, várossal, országgal ahol működünk, a versenytársakkal, az ágazati lehetőségekkel és problémákkal, amiben dolgozunk.

A külső kockázatok közé soroljuk a kormányzati döntéseket, a globális világban zajló folyamatokat melyek az üzletmenetben jelentős fennakadást okozhatnak, az üzleti célok elérését hátráltathatják.

Mi történik akkor, ha egy belvárosban lévő üzlet előtt a város óriási felújítási munkálatokba kezd és hónapokig megközelíthetetlen az üzletünk? Mi történik, ha a szektorunkra újfajta adót vetnek ki, amivel megnövelik a működési költségünket? Mi történik, ha az alkalmazottunk felmond, vagy váratlan megbetegedés történik?

Az emberi erőforrás kockázatában sokszor nincs lehetőség a munkaerő azonnali pótlásra, más munkatársa behívására. Az egyszemélyes vállalkozásoknál egy váratlan megbetegedés együtt jár az üzlet működésének összeomlásával.

Egy új vagy magasabb adófajtával szemben is teljesen esélytelenek vagyunk, hiszen a törvényhozókat a legkevésbé sem érdekli, hogy a vállalkozás képes-e kitermelni a megemelkedett költségeket.

A hitelek kamatainak emelkedése, az euró ingadozás miatt behozott termékek ára, a szállítási és üzemanyag költségek, a növekvő energiaárak mind-mind megváltoztatják az addigi működési rendet.

Döntések sorozatát kell meghozni, mely során a lehető legtöbb szempont alapján kell választanunk, megpróbálva csökkenteni a lehetséges kockázat mértékét.

 A tevékenységi kockázatok során óvnunk kell a hírnevünket, a felmerülő problémákat, a garanciális panaszokat orvosolnunk kell a lehetőségeinkhez mérten.

Figyelemmel kell kísérnünk a piacra került új termékeket, a munkánkat megkönnyítő új technológiákat, az internet által kínált lehetőségeket.[3]

Az önértékelés mind emberként, mint cégként fontos feladat. Az énkép megfelelő kialakítása, a vállalkozás elhelyezése az őt körülvevő környezetben, a beszállító partnerek és vásárlók közt.

Azonban minden kihívás, új lehetőséget is hozhat magával, a megváltozott trendek, a divat, az innovatív termékek ismeretével új piacokat is megszerezhetünk.

A 2008-ban, az amerikai másodlagos jelzálogpiacokról induló válság ötödik évében járva, az utóbbi évtizedekben nem tapasztalt újfajta veszélyekkel kellett szembenéznie a hazai és nemzetközi vállalkozásoknak.

Olyan új fogalmakat kell megtanulni, mint adósminősítés, limit meghatározás, ügyfél-szegmentáció. A folyamatok egységes szigorítása hasznos minden partnernek, hiszen így csökkennek a körbetartozások, a követelések behajtása érdekében a gazdaság kifehéredik, a szóbeli megállapodások helyett életbe lépnek a viszonteladói szerződések.

A vásárlókkal való kapcsolattartás, a folyamatos visszajelzések segítségével finomíthatjuk, racionalizálhatjuk az árukészletünket, növelhetjük a forgási sebességet, a bevételeinket.

A problémás vagy problémássá váló üzleti partnereket minél előbb ki kell szűrni. A beszállítói oldalról a magas eladási árakat, a szállítás időtartamát és annak költségét, a készlet mennyiségét kell figyelnünk, míg vásárlói oldalról a fizetési hajlandóságot, gyakoriságát és pontosságát. Jelentős a kockázat, mivel a vállalkozások mögött nincs megfelelő anyagi fedezet.

A hatékonyabb működési feltételek megteremtésével csökkenthetőek a kockázatok, az erőforrások a pénzügyi keretek hiányának köszönhetően átgondoltan kell dönteni.

Figyelembe kell vennünk a kockázatkezelés négy módját, az elkerülést, a csökkentést, az áthelyezést és a megtartást.[4] Melyet mind stratégiai, mind program, illetve projekt és működési szinteken is meg kell valósítani.

A külső kockázatokat nagyban befolyásolja a politika, hiszen ők döntenek a jogi és szabályozási szintről, a gazdasági helyzetre is hathatnak illetve a környezetvédelmi [5]kérdésekben is hozhatnak változásokat.

A piaci változások során új versenytárs léphet be, esetlegesen egy-egy üzlet bezárása pozitív hatással van ránk – ha a piaci részt kihasználjuk-.

A természeti katasztrófák ellen az egyetlen hatékony védelem a megfelelő biztosítás, hiszen a viszontagságos időjárás, egy váratlan tűzeset ellen nincs mit tennünk.

Ezernyi apró, talán apróságnak tűnő részletre kell odafigyelni nap, mint nap. Kihasználni a kínálkozó lehetőségeket, elkerülni a veszélyhelyzeteket. Korrigálni, kontroll alatt tartani, felderíteni a környezetünket.

A kockázati környezet állandó változása szükségessé teszi a folyamatos felülvizsgálatot. Kommunikálni, tájékoztatni a munkatársakat, vásárlókat, partnereket, hiszen tulajdonképpen a kockázatkezelés folyamata a kommunikáción alapul.