A tercier és kvaterner szektorok alakulása a XXI. században
Napjainkban a gazdaság egyre bonyolultabb, globális rendszerré szerveződött, mely az anyagi javak iránti szükségleteket elégíti ki. Ezen javak a társadalmak fejlődésével egyre inkább a fizikai árukról a szolgáltatások birtoklása felé tolódnak el.
A makrostruturális változások során a gazdasági ágak aránya egyre inkább eltolódik a primer és szekunder szektorokról a tercier és kvaterner szektorok felé.
Az, hogy egy adott országra, régióra, településre vagy térségre mely szektorok jellemzőek függnek a gazdasági, társadalmi, természeti tényezőktől is.
A primer szektorhoz, azaz a mezőgazdásághoz elsősorban természeti tényezőkre van szükség, a szekunder szektorhoz, azaz az iparhoz nyersanyag és energiahordozók kellenek.
Mindkét szektorban dolgozókra elmondható az alacsony képzettség és jövedelmi szint. A munkaerőpiac legkiszolgáltatottabb szereplőivé váltak, az ipari és mezőgazdasági fejlődés során, a termelékenység növekedésével munkaerő szabadul fel. A feldolgozóiparban és mezőgazdaságban felszabaduló munkaerő egy része a szolgáltató szektorban helyezkedhet el. Ennek általában a munkaerő képzetlensége szab határt.
Egy ország versenyképessége társadalmi, gazdasági és gazdaságpolitikai szempontok alapján is megítélhetőek.
Nemzetgazdasági versenyképesség összetevői:
A tercier szektor az előzőekhez képest lényegesen összetettebb, számos szolgáltatás áll rendelkezésünkre, legyen szó akár szórakozásról, akár a hétköznapi élet részeiről.
Részét képzeli a kereskedelem, mely a termelés és fogyasztás közti közvetítő szerepet tölti be. A távközlés, mely a kommunikációs lehetőségeket bővíti ki. Az oktatás, mely többségében intézményesített formában végez ismeretátadási tevékenységet. Az állam és közigazgatás, mely a közfeladatokat látja el. A turizmus, melyet az emberek változásigénye motivál. A pénzügyi szolgáltatások, mely mind közül a legösszetettebb feladatkörrel rendelkezik. A betétgyűjtés és kölcsön adás mellett, különböző befektetetési és megtakarítási termékeket értékesítenek, pénzváltást, feldolgozást, elszámolás forgalom lebonyolítását végzik. A gazdasági élet szerves részét képezik, erős hatással vannak a vállalatokra, háztartásokra és az államra is.
Gazdasági fejlettségük szerint a GDP alapján megkülönböztethetünk:
A: Alacsony jövedelmű országokat. (Etiópia, India)
Ahol a legtöbben a mezőgazdaságban dolgoznak, súlyos élelmezési, egészségügyi, szociális problémák állnak fent. Elmaradott, fejletlen az infrastruktúra.
B: Közepes jövedelmű országokat. (Magyarország, Brazília, Kína)
A csoporton belül nagy eltérések vannak, hiszen ezek az országok folyamatos változásokon mennek keresztül. Megkülönböztetünk alacsonyabb és magasabb fejlettségű országokat.
C: Magas jövedelmű országokat. (USA, Luxemburg)
Ahol a szolgáltatás a legfontosabb ágazat, fejlett a termelés és a fogyasztás, magasabb az átlagéletkor, jó az egészségügyi ellátás, magas az életszínvonal, korszerű az infrastruktúra.
A tercirizálódás a növekvő jólét velejárója, a szolgáltatások fejlődésével manapság többnyire már termékként tekintjük rájuk. Korunk vezető ágazata a szolgáltatási szféra a gazdasági fejlődésnek köszönhető. A reáljövedelmek növekedésével a kereslet a nélkülözhető „luxus” javak irányába tolódik el, mely javak alapvető léptfenntartásunkhoz haszontalanok és nélkülözhetőek. A mai fogyasztóknak Engel, Adam Smith és Marx gondolatai rémisztőnek hathatnak, elképzelhetetlennek tartanák életüket a kábeltelevízió, internet, utazás vagy netbakolás nélkül.
A gazdaság mellett végbemenő műszaki fejlődés is bekövetkezet, és bár a dotcom lufi kidurrant, a facebook részvényei folyamatos mélyrepülésben vannak a high-tech cégek, mint például az Apple dübörögnek, óriási készpénztartalékot halmoztak fel, egyes vállalatok értéke és bevétele jóval megelőzi a fejlett és fejlődő országokét.
Hazánkban hamarosan megjelenik az amerikai óriáscég az Amazon.com, a Tesco magyarországi részlege nyit az elektronikus kereskedelem felé, web áruházat fejleszt.
Az e-kereskedelem növekszik, a fogyasztó számára már nem szükséges az adott terméket fizikailag érzékelni, ha kap róla néhány jó minőségű fényképet, megfelelő termékleírást, házhozszállítást és garanciát.
Mivel a legtöbb család heti szinten ugyanazokat az élelmiszereket vásárolja, egy jól működtetett, a vásárlási szokásainkat figyelő web áruházzal hatalmas időmennyiség szabadítható fel.
Megfigyelhető a hagyományos kereskedelem forgalom csökkenése, míg a műszaki és barkács áruházak haldokolnak az interneten eladott termékek száma nő.
A távközlés nem egyszerűen a vezetékes vagy mobil telefonálásról, fax vagy email küldéséről szól, twittelhetünk, megoszthatunk, chatelhetünk vagy skype- olhatunk, folyamatosan láthatunk és látathatjuk magunkat.
Az iskolába járást, az oktatásban való részvételt nem fejezzük be nagykorúvá válásunkkor, természetes részét képezi életünknek akárcsak az evés, ivás vagy alvás. Az új technológiákról megszerezett tudás egy része elavul egy frissítéssel, az új verziók mindig egy kicsit jobbak, egy kicsit szebbek előző társaiknál.
Az állami szféra is elfoglalja helyét az információ társadalomban, már nem kell a földhivatalba menni egy tulajdoni lapért, egyszerűen letölthetem PDF formátumban. Ügyfélkapu, online ügyfélszolgáltat gyorsítja és egyszerűsíti a közügyek intézését.
Nem szabnak határt az országok határai vagy a kontinensek, számos módon fedezhetjük fel a körülöttünk lévő világot. Hajózhatunk, repülhetünk, autózhatunk vagy biciklizhetünk, ha pedig kényelmesek vagyunk a karosszékből a nagyképernyős Led tévénken nézhetjük magas felbontásban.
A szolgáltatásokhoz infrastruktúrára, műszaki eszközökre, létesítményekre, intézményrendszerekre van szükségünk.
Az infrastruktúrán belül a gazdasági infrastruktúra teszi lehetővé a termelő és háztartási tevékenységeket.
A szociális infrastruktúrán belül az oktatást, közigazgatást, egészségügyi ellátást, közigazgatást és állami adminisztrációt értjük, amelyek bár nem vesznek részt közvetlenül az anyagi termelésben, megteremtik a szükséges életfeltételeket az emberek számára.
A humán infrastruktúra az emberi tudást, termelési tapasztalatot, szakképzettséget, iskolázottságot, munkakultúrát foglalja magában. Hiába vannak gépeink és berendezéseink, ha nincsenek meg hozzá a működtetésükhöz szükséges emberi tényezők. A világ fejlődésével a társadalmi munkamegosztás elmélyült, speciális tudás és ismeretanyagra van szükség. Az emberi tudás folyamatosan, nagy ütemben bővül, így az életen át tartó tanulás nem egyszerű alternatíva, hanem a túlélésünk része.
Ezen infrastrukturális rendszerek kiépítése és fenntartása idő és költségigényes tevékenység, meglétük jelentős piacbefolyásoló tényezőként lép fel, a gazdasági fejlettség és az életminőség mutatóiként is alkalmazhatjuk őket.
Változnak a fogyasztók szükségletei, melyeket ki kell szolgálni a gazdasági élet szereplőinek. Az élet felgyorsult, az itt és most, a 24 órás hírciklus, a folyamatos elérés és elérhetőség világában naponta új kihívásokkal szembesülniük.
Az anyagi javak fogyasztása a fejlett országokban meglehetősen korlátozott, hiszen a háztartásoknak lehet, hogy kell egy második vagy harmadik televízió, mobiltelefon készülék, de abban biztosak lehetünk, hogy nagyobb mennyiségre nincs szükségük.
A gyártók folyamatos fejlesztésre kényszerülnek, mindig egy kicsit jobb egy kicsit szebb, egy kicsit divatosabb készülék gyártására, fenntartva ezzel az állandó vágyat.
A kézzel fogható, fizikai termékek mellé pedig elvárt szolgáltatások párosulnak, nem elég egy termék eladása, segíteni kell a vásárlónak a szállításban, a beüzemelésben, a garanciális háttér megteremtésében és működtetésében, a termék életciklus végén az új termék szállításában a régi termék elszállításában és újrahasznosításában.
Sok esetben két termék közt csak a pluszként nyújtott szolgáltatások színvonala segíti a vásárlót a döntésben. Hiszen milyen autót vennénk, amit két év korlátozott vagy öt év korlátlan garanciával értékesítenek? Ahol a terméket ingyen kiszállítják és üzembe helyezik, vagy ahol nekünk kell gondoskodnunk a fentiekről? Amelyik cég rendelkezik országos lefedettség szervízhálózattal, vagy akiknek itthon nincs semmiféle elérhetőségük?
A fejlett országok lakosságának már nem azt a kérdést kell feltenni, hogy az adott terméket birtokolja-e hanem, hogy mennyire modern a termék. Beszélhetünk akár háztartási kis és nagygépekről, szórakoztató elektronikáról, kommunikációs eszközökről, banki szolgáltatásról.
Az emberi szükségletek már nem a túlélésre és a létfenntartásra korlátozódnak, sokkal inkább az egyediségre, a tömegből való kitűnésre, az elitista divat szemlélet kielégítésére.
Az élelmiszerfogyasztásnak biológiai korlátai vannak, habár vásárolhatunk kész vagy félkész termékeket, kényeztethetjük magunkat különböző élvezeti cikkekkel, eszünk akkor is, ha nem vagyunk, éhesek egy bizonyos mennyiség után elérjük korlátainkat.
A fogyasztókat új irányba kellett terelni, olyan irányba ahol nincsenek, fizikai korlátok ahol szinte végeláthatatlanul növelhetjük a mennyiséget.
A szolgáltatásoknál nincsenek kész termékek, választhatunk nagyobb internetes sávszélességet, több csatornás kábeltévés csomagot szinte bármire köthetünk biztosítást, bármit, ami boldoggá tesz minket. Hiszen a szolgáltatási szektor jelmondata, az ügyfél boldoggá tétele.
Solow klasszikus növekedési elmélete szerint a fogyasztó jövedelme konstans hányadát költi el fogyasztásra. A konvergencia miatt a szegény országok gyorsabban, míg a gazdag országok lassabban fejlődnek, és növekedési rátájuk egy közös értékhez közelít, amint a technológiai fejlődés növekedési rátája határoz meg. a gazdasági tevékenységeket a technológiai változások mozgatják. Technológiai fejlődés hiányában a gazdasági növekedés hosszú távon a nullához tart. A konvergenciát azonban csak az OECD országok vagy az USA egyes tagállamai közt lehet igazolni, hiszen alapvetően szükséges az összehasonlításhoz, hogy az országok közel azonos szinten legyenek.
A fejlett országok és a nagyvállalatok egyre többet költenek el a kvaterner szektorban, amit nevezhetünk a tudás szektorának is, hiszen magában foglalja a kutatás-fejlesztést, információtechnológiát és az IT-szektort.
A világot behálózó rendszerek hatalmas adatmennyiséget rejtenek, melyeket biztonságosan tárolni, védeni kell. Visszakereshetővé kell tenni, az információt a szükséges személyek számára hozzáférhetővé tenni.
Ilyen adatok alapján keresnek meg minket állás ajánlatokkal, figyelmeztetnek, ha évfordulóhoz közeledik a biztosításunk, ha lejár a személyi igazolványunk vagy az autónkon a műszaki vizsgánk. Köszöntenek fel, ha névnapunk van, felhívják a figyelmünket, ha a minket érdeklő termékek ára kedvezőbb lett, gyorsabban kapjuk meg a névre szóló számlánkat a benzinkúton, írja fel az orvos a szokásos gyógyszerünket vagy módosít a friss leleteink alapján. Sorolhatnánk a példákat napestig és talán bele se gondolunk, hogy mennyi információt tárolnak rólunk és szokásainkról ezek a rendszerek.
A kutatás-fejlesztés iránti igény növeli a megfelelően képzett kutatók számának növelését a fejlett országokban. A globális üzletpolitikát meghatározzák a fejlesztési stratégiák, nemzetközi marketing és pénzügyek, melyekhez a vállalatoknak magasan képzett munkaerőre van szükségük. Míg a termelést, gyártást kiszervezhetik fejlődő országokba, ahol alacsony munkabérért jutnak munkaerőhöz, addig az irányítás mindig a centrum térségekben lévő innovációs központokban zajlanak.
A gazdasági fejlődés irányát egyre inkább az emberi tényező határozza meg, mely részét képezi a nemzeti vagyonnak. A gazdasági növekedésben és a versenyképességben az egyik legfontosabb termék maga a tudás.
Rohamosan fejlődő világunk polgárai közt egyre nagyobb szakadékot jelent a képzettségi szint, a humán interakció és az individuum. A mai komplex, modern társadalmakban szükséges az alkalmazkodó képesség, a tanulási képesség és az önálló gondolkodás.
Magyarországnak különösen fontos megtalálnia helyét a rendszerben. Meg kell határoznunk a fejlődési irányt, adottságainknak és lehetőségeinknek megfelelően.
Egy ország sem engedheti meg magának az emberi tudatlanságot, könnyebb helyzetben vannak, azok az országok ahol rendelkeznek a megfelelő tudással és képességgel.
Sajnos a nyugati társadalmak e képességükből jórészt elbuktak, bizonyíték a mérhetetlen eladósodás, a gazdasági válság, a társadalmi rétegek közti szakadék mélyülése.
A háromtényezős versenystratégiai modell a versenyelőny forrásaiként a minőséget, innovációt, szolgáltatás tartalma, a márkát és a specializációt tekinti.
Irodalomjegyzék
- Szalavetz Andrea: A szolgáltatási szektor és a gazdasági fejlõdés
Közgazdasági Szemle, LV. évf., 2008. június (503–521. o.)
- Zygmunt Bauman: Globalizáció (A társadalmi következmények)
Szukits Könyvkiadó, 1998
- Csath Magdolna: Kiút a globalizációs zsákutcából
Kairosz Kiadó, 2001
- Czikán Attila – Czakó Erzsébet: Versenyben a világgal
Akadémia Kiadó, 2009
- Dr. Pakucs János - Dr. Papanek Gábor : Innováció menedzsment kézikönyv
Magyar Innovációs Szövetség, Budapest, 2006
- Michael E. Porter: versenystratégia
Akadémia Kiadó, 2006