Minőségi közigazgatás a fenntarthatóság tükrében
„Az emberek számára azt a tudatot és szilárd bizalmat kell megadni,
hogy az állam egyrészt erős, másrészt, hogy az állam az övék.”
(Magyary Zoltán)
Gazdasági rendszerünk akkor működik jól, ha minden egyes szereplőnek megvannak a maga lehetőségei és felelősségei. Mind a lakosságnak, mind a vállalatoknak szükségük van a kiszámíthatóságra, hiszen építeni csak biztos alapokra lehet.
Az állam, feladatát minőségi közigazgatási infrastruktúra keretein belül tudja jól ellátni, tehát ennek fejlesztése előfeltétele az ország versenyképességének. A hagyományos újraelosztó szerep helyett, egy EU-konform gazdaságösztönző szerepnek kell megfelelnie. Az új típusú szerep új intézményi struktúrát, készségeket és képességeket követel meg a rendszertől és a rendszerben dolgozóktól egyaránt.
Az állami szféra hagyományos feladata az egyének, háztartások és vállalatok megfelelő működési környezetének megteremtése, keretbe foglalása. A közjó érdekében jogszerű és méltányos egyensúlyt kell teremtenie a rendszer szereplői számára.
Az államháztartásnak, mint a gazdasági rendszer szabályozójának fontos feladata a biztos, stabil működési háttér megteremtése, transzparensműködéssel, hosszú távú stratégiával.
A hazai közigazgatásban jelenleg is gyökeres változások mennek végbe. A működést nehezítő problémák számának növekedése miatt egyértelművé vált, hogy a rendszert ideje megreformálni.
Egy ország versenyképességének két alaptétele: az állam működése és gazdaságpolitikájának iránya. A globális folyamatok hatására azonban egyre összetettebbé vált a kérdés. A pénzügyi és szociális célok megvalósítása mellett, a fenntarthatóság jegyében a közigazgatási infrastruktúra minősége a komplex rendszer része.
A fenntarthatósági politika magját alapvetően két területre osztjuk szét, az egyik az állam szerepe az országon belül, a másik az állam kormányközi és nemzetközi szerep. Emellett az Uniós forrásokat növekedéspárti fejlesztési területekre kell eljuttatni, egyszerű és átlátható módon.
Országon belüli szerepek és feladatok:
- Hosszú távú stratégiai programok és intézkedési tervek kidolgozása.
- Tanúsítványok, címkék, az energia és anyaghasználatra vonatkozó adatok gyűjtése, azok nyilvános publikálása.
- A fenntartható fogyasztás integrálása a politikai spektrumba, vezérelvek és instrukciók segítségével.
- A közbeszerzések során a kormányzatnak, mint zöld vásárlónak kell fellépnie.
- A közoktatásban és köznevelésben bevezetni a fenntarthatóság kérdéseit, lehetőségeit.
- Civilitás és szubszidiaritás: témák és kérdések felvetése, a lakosság figyelmének felhívása, érdekegyeztetés a legalacsonyabb szinten.
- Törvényhozás: tiszta jogi szabályozás, szektorális követelmények meghatározása, az anyag és energiafelhasználat szintjére vonatkozóan.
- Jogalkalmazás: a jogi szabályok érvényesítése, a jogilag szabályozott eljárások keretén belül.
- Adók és díjak: termék és termelés gazdaságtalanság büntetése az erőforrás használókra, termeléshatékonyság ösztönzése. Levegő, víz, talaj és egyéb szennyezések szigorú büntetése a kibocsátás után.
- Környezeti adóreform: szennyező fizet elv. (Pl.: nem lebomló csomagolóanyag gyártók magasabb adóztatása, a lebomló csomagolások gyártóinak adómentesség.)
- Új beruházások támogatása: adócsökkentések, induló zöld iparágak támogatása. Fontos a támogató és ösztönző szerepkör, mely során az állam példával jár a vállalatok és a lakosság elé.
Kormányközi és nemzetközi tevékenységek:
- Technológia kereskedelem és transzfer: új piacok nyitása a tiszta technológiák területén.
- Stratégia kereskedelem: mindkét fél számára előnyös, a jó szektorális teljesítmény támogatásával.
- Tapasztalatok és legjobb gyakorlat cseréje: együttműködés és politikafejlesztés a legjobb technológiák terén, szektoriálisan.
- Képességfejlesztés: új képességek a termék és termeléshatékonyság területén.
- Információ szabad áramlása: eszmecserék és a haladás támogatása.
- Határokon átívelő irányítás: a fogyasztás főbb hatásai iránt közös felelősségvállalás.
- Nemzetközi egyezmények: irányelvek a szektoriális és stratégiai váltásra.
- Finanszírozás: beruházok számára új partnerek, iparágak, vásárlók és egyszerűbb szabályozási rendszer.
- Bilaterális együttműködés: határokon átívelő problémák megoldása.
- Jogi intézményrendszer: közös lépések a hatékonysági szabványok fejlesztésére, hogy megelőzhető legyen a „mindhalálig verseny”.
A négy alapvető erőforrás: az emberi, a társadalmi, a természeti és a gazdasági erőforrások alapvetően egy adott társadalmon belül működnek.
- Az emberi erőforrás megfelelő létszámban, jó egészségi állapotban, megfelelő tudással és képességeik birtokában képezik a rendszer alapját.
- A társadalom igazi erejét az emberek összesége, a közös célok elérésének vágya adja meg. Társadalomként gondolkodva nem engedhetjük meg egyes emberek leszakadását, hiszen egy adott nemzet legfontosabb erőforrása az egyén tudásának és képességeinek megfelelő kihasználtságában rejlik. A társadalom élelmezésének, energiaellátásának forrása, a közjó és életminőség, a gazdasági fejlődés alapja.
- A természeti erőforrások – talaj, föld, vízkészletek, biodiverzitás, levegő, táj - egy véges halmazt képeznek, a velük való gazdálkodás az emberiség egyik, ha nem a legnagyobb hibája.
- Manapság a gazdasági erőforrások, a pénztőke közvetítő és értékőrző szerepe, a fizikai tőke, a szellemi tőke, a know- how, a technológiai tudás, az épített környezetünk útvesztőjében bolyongunk.
Mai világunk nemcsak globális, hanem mérhetetlenül komplex és összetett, a kihívásokat és a feladatokat nem szabad egyetlen szemszögből néznünk.
A közigazgatást a közszolgálatának érdekében kell működtetni, újra meg kell határozni a feladatokat, folyamatokat és eljárásokat.
Ezt olyan szintről kell kezdeni, ahol a társadalom és egyén először találkozik a közigazgatás szereplőivel. A különböző szervezetek elérhetősége, megközelítése, felszereltsége, az informatikai fejlesztések, az online ügyintézés lehetőségének kiépítése a XXI. században már az elvárt minimum szintjén kellene működnie.
Irodalomjegyzék
- Valkó László- Fenntartható/környezetbarát fogyasztás és a magyar lakosság környezeti tudata
- A fenntarthatóság felé való átmenet nemzeti koncepciója - Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia 2012-2024
- Közigazgatási és Igazságügyi Minsztérium – 2011
- A fenntarthatóság felé való átmenet nemzeti koncepciója - Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia 2012-2024
- Dudás Ferenc: A fenntartható fejlődés a minőségi közigazgatás, valamint a közigazgatás minősége jegyében - Európai Tükör 2009/2 (10. old.)
- https://www.kozszolgalatimenedzsment.hu/